2015. május 26., kedd

Prológus

Kedveseim, itt olvashatjátok a történetem prológusát. Nagyon-nagyon szorítok, hogy felkeltse az érdeklődéseteket. Tudom, hogy nem spanyol, sem német a szereplő, de kérlek fogadjátok szeretettel. Úgy tervezem, hogy a részek hetente érkeznek (ha nagyon sok időm lesz talán kettő is egy héten) de nem is szaporítom a szót, íme a kezdet:

Lágy őszi este közöntött Hitchin lakóira. Az időjárás szokatlanul kegyes volt ezen az őszön az angliai kisvárossal. A lemenő nap még utolsó erejével megcsillantotta a sárguló leveleket egy csöndes sétány fasorán, mielőtt végleg alábukott volna a horizonton, s tette ugyanezt a sétány egyik lakójának hajával is. Egy hatéves forma kislány üldögélt az egyik ház udvarán felállított hintaágyban. Vékony lábaival meglökte magát, majd megállt hogy kiélvezze a lendületet. Vállig érő barna hajának csigái ilyenkor játékosan megcsiklandozták a fülét.
-          -Sophie?  - szólították meg a kislányt, mire az hátrakapta a fejét.  Egy vele egykorú fiú tartott éppen felé a szomszéd kertből. Kinyitotta a kereteket elválasztó alacsony kerítést és kezeit nadrágzsebébe csúsztatva trappolt előre, miközben még belerúgott az összegereblyézett avarba. Látszott rajta, hogy bántja valami, mert a száját olyan dacosan szorította össze, hogy az szinte el is tűnt.
-        -  Szia Jack! – mosolyodott el a kislány és arrébb csúszott a hintán, hogy a fiú is felülhessen mellé.
-        -  Rosie és a bátyád megint kiküldtek. – mondta, majd lökött egy nagyot a hintán. – nem tudom,hogy miért kell mindig csak ketten maradni a szobában mindig,  amikor a házban is csak ketten vannak… vagy lehet ez… ez egy felnőtt szabály? – bizonytalanodott el a mondandóján, miközben kutató barna szemeivel Sophiera nézett. A kislány tanácstalanul megrántotta a vállát.
-         - Nálunk is ezt csinálják. Meg csókolóznak – Jack erre csodálkozva Sophiera nézett, majd elkezdett kuncogni, mire két gödröcske jelent meg az arcán.
-          -Ne nevess Jack! Anya mondta, hogy azért csókolóznak, mert szeretik egymást és az komoly dolog. – intette le a kislány szigorú arccal.
-     -     De az gusztustalaaan… - fintorgott a kisfiú. – Ha nagy leszek én nem akarok csókolózni. – jelentette ki.
-        -  De akkor nem is fogsz senkit szeretni? – nyitotta nagyra kék szemeit Sophie.
-         - Már szeretem anyát, apát, Rosiet és Tomot, meg a nagyiékat,– sorolta a kisfiú ujjain mutatva, hogy hol tart a számolással-  meg Nancy nénit, mert mindig hoz nekem csokoládét, csak olyan fura szaga van, mikor puszit ad és Tom bácsit, mert elvisz minket a meccsekre – és… és szeretlek téged is. Ennyi elég lesz. – Sophie erre elmosolyodott és megsimogatta a fiú kezét, ami mellette pihent.
-       -   De lesz majd valaki olyan, akivel csókolóznod is kell, mert csak akkor lehetnek majd kisbabáid. – támasztotta alá érvelését Sophie.
-       -   Jó lenne, ha nem kellene mással csókolózni – húzta el a száját elgondolkodva Jack – És mit gondolsz, ha veled csókolóznék, akkor lehetnének kisbabáim? – emelte szemeit ismét a kislányra, de az gyorsan zavartan elfordította arcát.
-       -   Nem tudom, majd megkérdezem anyát…
****

-        -   Kisasszony! Ébredjen, 10 perc múlva megérkezünk– szakított ki álmomból az utaskísérő hangja. Már megint ez a hülyeség. Harmadik napja álmodom ugyanezt. Dühös voltam erre az emlékre, és magamra és arra, hogy végül úgy döntöttem mégiscsak visszatérek Angliába. Kipillantottam a repülő ablakán és mivel tiszta volt az idő láttam is az alattunk elterülő hatalmas szürke várost. Nem Londonnal volt bajom, még csak nem is az időjárással. Csak egyetlen egy embert szerettem volna mindenképpen elkerülni. Azt, aki mióta a visszatérés mellett döntöttem minden éjjel kísért az álmaimban. Azt, akit gyűlölök. Jack Wilsheret.

2015. május 19., kedd

Visszatérés/Újrakezdés

Sziasztok!

Úgy tűnik újra visszatértem a blogok világába. Bebizonyosodott, hogy nem tudok meglenni írás nélkül. Korábban is írtam már történeteket, ha valakinek rémlene a nevem akkor innen lehetek ismerős. :) próbálok belerázódni újra a ritmusba mind az írás mind pedig a véleménygyártás terén. Terveim szerint az új történet prológusát hétvégén vagy jövőhét elején olvashatjátok. Egyenlőre nem árulok el semmit, bár talán a fejléc már így is beszédes. :) 

Üdv újra: Caro